Emlékszem, anno éppen a Tisza Moziban láttuk osztálytársaimmal Homoki-Nagy István természetfilmjeit. A vászonról izgalmas bepillantást kaptunk az erdő állat-és növényvilágába.

Nem zavart akkor még bennünket olyan kérdés, hogy vajon megrendezett volt-e a film vagy sem, hiszen később rákérdeztünk a biológiát tanító Jutka néninél, hogy tényleg igaz, hogy a vizsla ilyen jó nyomkövető? És tényleg igaz. Az Alföld közepén egy kis filmlátogató természet-búvár közösség alakult. Talán jobban figyeltünk órán is, és az is lehet, hogy ennek hatására lettem IPM olvasó.

Tudomány és a film. Nagyon fontos területe társadalmunknak, hiszen mindkét szféra a közösségeknek szól. Teremt és érzékenyít egy olyan világban, ahol a közösség már-már szitokszó. Gondolják csak el milyen fontos volt ez a két szó akkor, amikor a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatot nézhettük! Napjainkban azonban a korszellem más.

Az ismeretterjesztő csatornák zöme szeret érzékenyíteni, a tudomány eredményeivel megismertetni nézőit. Többé-kevésbé sikerül is nekik a tudásátadás. Divatos szóval a kompetenciaemelés. De az üzemszerű műsorfolyamból éppen a közösség-alakítás, a beszélgetések maradnak ki. Hiszen közösségben lenni/élni gondolkodóvá teszi az embereket és az együttműködő emberek tudatos, mai szóval élve kreatív cselekvői lesznek a települési társadalomnak is.

A filmfesztiválok arra is jók, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk. Végy egy elkötelezett rendezői csapatot, új filmeket, adj teret és programokat. A Tisza-parti közösség és az élmény nem marad el.


Dr. Szarvák Tibor
szociológus-szociálpolitikus
egyetemi docens, tanszékvezető